Mit is jelent nekem a spiritualitás? (…és miért mondom ki néha félve)

A spiritualitás mindenkinek mást jelent. Van, akinek egy hitrendszer, másnak életszemlélet, valakinek pedig belső tapasztalás, ami túlmutat a láthatón. A spiritualitás szó sokszor félreértett, félrehallott, sőt, néha félve kimondott. Én is így vagyok ezzel: nem azért, mert nem vállalom, hanem mert nem szeretném, hogy egyetlen szóba sűrítve torzuljon az, ami számomra mély, tiszta, hétköznapokba ágyazott valóság.

Sokan, akik hozzám fordulnak, megkérdezik:
„Te spirituális szemlélettel dolgozol?”
És amikor azt mondom: igen, rögtön látom a szemükben: ki az, akinek ettől nyugalma lesz – és ki az, akinek kérdése támad.

Mit jelent nekem a spiritualitás?

A spiritualitás számomra nem vallási címke, nem misztikus köd – hanem egy mély belső viszonyulás az élethez.

Azt jelenti:

• Hogy egy végtelen szellemi létező vagyok, aki itt és most fizikai testben tapasztal.

• Hogy kapcsolatban állok a Felsőbb Énemmel – azzal a részemmel, aki látja az összképet, és tudja, merre tartok.

• Hogy a saját valóságomat én teremtem, és a sorsom alakulása elsősorban rajtam múlik.

A spiritualitás számomra nem egy „külön világ”. Benne van a hétköznapjaimban, a döntéseimben, a kapcsolataimban, a határaimban, az együttérzésemben. Nem különálló rész, hanem a szemlélet, ahogy az életre nézek.

Miért mondom ki néha mégis félve?

Mert sokak fejében még mindig azonos a spiritualitás valamiféle „füstölős külön világgal”. Pedig a spiritualitás nem csodavárás, nem túlvilági "megoldás", nem menekülés.

A valódi spirituális út mély belső munka, ami döntésekből, határhúzásból, elengedésből, önreflexióból áll.

És bizony:
a gyógyulás nem varázslat – hanem döntés. Napról napra.

Amit segítőként képviselek:

Sokszor találkozom ezzel a kéréssel:
„Nem tudom, mi ez, csak csinálj velem valamit, hogy jobb legyen.”
És értem. Ki ne vágyna egy gombra, amit ha megnyomnak, minden helyreáll?

De ez nem így működik. A valódi gyógyulás mindig belülről indul. A felelősségünket nem lehet kiszervezni.
A valódi változás akkor kezdődik, amikor valaki kimondja:

„Ez az én életem. És én vagyok érte a felelős.”

Nem más. Nem a múlt. Nem a család. Nem a terapeuta.
Én.

Hogyan dolgozom?

• Tiszta csatornából kérek vezetést és védelmet.

• Csak a magasabb tudatszintekhez kapcsolódom – a Lélek Felsőbb Énjéhez.

• Nem ígérek gyors és fájdalommentes változást.

• Nem döntök helyetted.

• Nem nyúlok feleslegesen előző életekhez, nem „nyitogatok ajtókat” csak mert izgalmas.

• Tiszteletben tartom a szabad akaratod és a saját határaimat is.

• Addig megyek a folyamatodban, amíg arra a szakmai kompetenciám feljogosít. (nem hagylak magadra, ajánlok szakosodott terapeutát)

Spirituális Választechnika (SVT) ≠ varázslat

Gyakran dolgozom SVT-vel – de ez nem “levesszük rólad” módszer, és nem is passzív kezelés, legalább is nálam.
Ez egy belső nagytakarítás:

• feltérképezzük a tudattalan mintákat,

• megnézzük, milyen hiedelmek és programok működtetik a jelened,

• és ahol lehet, tudatosítunk, elengedünk, átírunk.

A valódi változás akkor történik, amikor már nem a történetre, hanem a mögöttes energiára figyelsz. Mert:

Nem az számít, mi történt veled – hanem hogy mit viszel tovább belőle.

A múltbéli események önmagukban nem „mérgeznek”. A történet, amit újra és újra elmesélünk magunknak – és a hozzájuk társított érzelem – viszont igen. Ha mindig csak a történetre figyelünk, újra meg újra átéljük a traumát. De ha a mögötte lévő érzelmi energiát nézzük meg, akkor ott lehet valamit valóban átalakítani.

Félelem vagy szeretet?

Valójában minden ide fut össze.
A félelem beszűkít, visszatart, kontrollál.
A szeretet viszont kinyit, de nem határ nélkül:
tisztelem magam annyira, hogy nemet mondjak, és a másikat annyira, hogy nem akarom irányítani.

Amit adni tudok:

Nem sablont. Nem kész válaszokat.
Hanem teret.
Tükröt.
Jelenlétet.
Támogatást abban, hogy meglásd, ami eddig láthatatlan volt – és ha eljött az ideje, elengedd, ami már nem szolgál.

Ez az én utam. Ez az én szemléletem segítőként.
És ha ezzel tudsz kapcsolódni – akkor van közös alapunk.

„A gyógyulás nem varázslat – hanem döntés. Napról napra.”

A spirituális út egyéni út. Te lépsz, te választasz, te tanulsz.