Ki vagyok én valójában?
Édesapámtól kapott nevem Buza, az Andrea nevet pedig édesanyám adta nekem. Sokáig egyik sem állt közel hozzám. Az önismereti utam során tanultam meg más szemmel nézni rájuk: ma már jelzésként tekintek a nevemre – útravalóként, amely segít megérteni, ki vagyok, és merre tartok.
Több mint húsz éve foglalkozom önismereti munkával és kísérek másokat is ezen az úton.
Tanultam pszichológiát, integrál szemléletű megközelítést, különféle önismereti és spirituális rendszereket, valamint a szellemi világok működéséről is mélyebb tudást szereztem.
A munkámban egyszerre van jelen a
rendszerszemlélet,
a lélektani érzékenység,
és a transzperszonális tér iránti nyitottság.
Fontos számomra a szakmai hitelesség – de legalább ennyire az is, hogy az, aki hozzám fordul, valódi, megtartó figyelmet kapjon.
Amit a munkámba hozok
A fiam születése után fordultam mélyebben a pszichológia, az emberi lélek és a spiritualitás felé. Akkor még nem tudtam, mennyi minden vár rám – és azt sem, hogy az előttem álló állomások és krízisek valójában kapuk lesznek.
Mindegyik egy újabb réteget bontott le rólam, hogy végül megláthassam:
ki is vagyok valójában, és miért vagyok most itt, ezen a földön.
Ez az út számomra nem volt gyors vagy könnyű.
Voltak időszakok, amikor könnyedén haladtam, és volt, hogy a lélek nehezített pályát választott.
De ma már tudom: pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.
Segíteni jöttem.
Honnan indultam?
🌿 Tapasztalásból születő megértés
Hiszem, hogy valódi segítővé az válhat, aki maga is végigjárta a belső átalakulás útját –
nemcsak tanulta, hanem mélyen megélte.
Aki megtapasztalta, hogy a fény és a sötétség egymást váltják,
és aki szembe mert nézni önmaga sötét oldalaival, majd integrálni is tudta, amit ott talált.
Ez a tapasztalás az, ami ma is vezérel.
A tér, amit tartok, ebből a megélésből született.
„Az ember nem találhatja meg önmagát egyszer és mindenkorra, hiszen az ember változik – minden nap újra meg kell találni a megváltozott önmagát.”
— Jorge Bucay
🤍 Figyelni – jelen lenni
Gyerekkorom óta érzékenyen figyelek másokra, velem született érzékenységem van.
Mindig is észrevettem, ha valaki mosolygott, de közben szomorú volt. Ha csendben volt, de belül segítségért kiáltott.
Ma ez a figyelem a legfontosabb eszközöm.
Nem megjavítani szeretnék másokat, hanem kísérni őket az úton.
Teret adni a belső folyamatoknak – akár fájdalom, akár keresés, akár kérdés formájában jelennek meg.
Hiszem, hogy minden emberben ott van a saját válasza, a saját ritmusa, a saját ereje.
Én csak segítek kapcsolódni hozzá.
🌙 Együtt keresünk, nem helyetted
Szerencsés vagyok, mert akik hozzám fordulnak, nem varázslatot várnak.
Valódi párbeszédet, mélyebb megértést, egy biztonságos közeget keresnek, ahol végre kimondhatják, amit évek óta magukban tartanak.
„A változás sokszor nem kívülről érkezik, hanem abból a biztonságból születik, hogy valaki meghallgatott minket.”
– Tringer László
A gyógyulás gyakran egy egyszerű, őszinte, figyelmes beszélgetéssel kezdődik.
Nem kell hozzá mindig módszer – csak valódi jelenlét.
Nem kell kéretlen tanács – csak egy tér, ahol valaki tényleg figyel rád.
Nem szakít félbe. Nem javít ki. Nem sürget.
Ott van. Veled.
Ha most úgy érzed, szükséged van egy ilyen beszélgetésre –
ahol nem kell megfelelned, nem kell erősnek lenned,
csak egyszerűen lehetsz –,
várlak szeretettel.